Ayumi élete

Az egész történet egy ázsiai nagyvárosban, Koyamo-ban indul.

Egy 20 emeletes felhőkarcoló 13. emeletén kiadó lakás van. Néhány nap múlva egy egyetemista lány jelenik meg a házban. Farmerban és mintás ingben érkezik, a nyakában a béke jelét formáló medál lóg, kezében 2 bőrönd és egy cím: Ophony street 17. Ő az új lakó, Ayumi Hamasaki.

 Ez az első alkalom, hogy Ayumi egyedül vesz ki lakást. Eddig a szüleivel lakott az elővárosban, de tanulmányai miatt ide kellett költöznie. Megszokta a kis házukat, a szobáját ahol az öccsével lakott, és az új környezet taszítóan hat rá. Itt másogy fúj a szél, másmilyenek a falak, és nyoma sincs a kedves virágillatú gyerekkornak.

 Alig ér fel Ayumi az emeletükre, egy ajtó nyílik. 70 év körüli, kimonós idős hölgy csörtet ki a folyosóra, megállásra késztetve ezzel a fiatal lányt.

 "Új vagy itt, igaz? Az én nevem Maya Mosoho. Isten hozott Koyamoban."

Ayumi végigméri a hölgyet: kimonós, patyolat tiszta jelenség, ráncos arcán a remény mosolyával. "Akár szegény Hiroha nagymama" - gondolja, majd hozzáteszi: "Jó napot. Ayumi Hamasaki vagyok, most vettem ki a 13-as lakást itt az emeleten. A Mosaka Állami Egyetemen tanulok grafika szakon."

 Ezután már nem sokat beszélgetnek, de a kedves hölgy áthívja teára Ayumit.

 A lakásban minden csendes. A konyha tömörfa burkolata, a nappali kék falai, a mélykék hálószoba és a zöld növények vidítóan hatnak az álmos őszi időben. Ayumi behúzza a bőröndjeit a nappaliba, majd körbenéz. " Minden olyan más. Én nem tudok itt élni." - gondolja. Leül a szőnyegre, pont a tükör elé. És mit lát? Hosszú mélyfekete tincsek,  vicces szürke szemek,  kerek lapos arc és egy halom kérdés. Ki vagyok én? Mit keresek itt? Hol vannak a szüleim?

  És abban a csendes percben Ayumi elhatározza hogy megváltozik, pont úgy ahogy azt valamikor régen az édesanyja Hihira tette....